Három százalék, és csökken
Three percent and falling
Peter Gleick: The Three Ages of Water. Prehistoric Past, Imperiled Present and a Hope for the Future. PublicAffairs, 2023
(For English, scroll down)
A Föld édesvízkincse, a kutak és az öntözés forrása a civilizáció alapja, s ma mind közül éppen ez a természetes ökoszisztéma pusztul a leggyorsabb ütemben. A víz megmentéséhez szükséges tudás és technológia rendelkezésre áll, a kérdés, hogy használjuk-e –állítja a világ legismertebb vízügyi szakértője.
Peter Gleick a világ legtöbbet idézett vízügyi szakértője – ő volt az első, aki az éghajlatváltozásnak a vízkészletekre gyakorolt hatásáról írt doktori disszertációt. Alig harmincévesen már saját agytrösztöt hozott létre a víz jövőjének tanulmányozására - a Pacific Institute 1987 óta a terület egyik legfontosabb tudományos műhelyének számít.
Szerzőnk új könyvének célja, hogy történelmi kontextusba helyezze a Föld vízkészletével kapcsolatos kihívásokat. Gleick értelmezésében a víz első "korszaka" az ősrobbanástól a középkor végéig tartott, a második a "mi korszakunk", amikor az ipari forradalmak eredményeként a bolygó minden fontosabb édesvízforrását szabályozni kezdték, infrastruktúrába terelték, és mesterségesen újraosztották. Mindez napjainkra súlyos környezetszennyezéshez, ökológiai zavarokhoz és geopolitikai konfliktusokhoz vezetett.
Az édesvízi ökoszisztémák (amelyek amúgy is csupán 3 százalékát adják a Föld vízkészletének) zsugorodnak, a napjainkban tapasztalható fajkihalási hullám is az édesvízi élővilágban (amit a szerző a bolygó veséjének nevez) a legdrámaibb. Gleick rámutat arra a banálisnak tűnő, ám fontos igazságra, hogy miközben a fosszilis tüzelőanyagok kimerülésének esetére rendelkezünk alternatív energiaforrásokkal, ugyanez a legkevésbé sem igaz a fosszilis vízre (a kutakat tápláló, öntözésre szolgáló víztartalékokra).
Gelick korábbi munkája, a Bought and Sold: The Story Behind Our Obsession with Bottled Water (A palackozott víz iránti megszállottságunk története) alapmű a fogyasztói társadalom abszurditásait feldolgozó munkák területén. A problémára új könyvében is kitér, ostorozva azokat az élelmiszeripari vállalatokat (főként a Nestlét), amelyek “értéken alul felvásárolják a közvizet, amit aztán nyereséges árucikké alakítanak át”, miközben “félrevezetik a közvéleményt és eladják nekik az egészség illúzióját”. Egy másik kiemelt kihívás a vizek ipari szennyezése, amelyet a mai napig nem szabályoznak elég szigorúan a kormányzatok. Végül a harmadik, legjelentősebb gond a felszínről nem is látható, földalatti víztartalékok kimerülése, ami már a 2020-as évtized végére állandó vízhiányt vetít előre még a gazdag nyugati országokban is. "Az emberiség által ma felhasznált víz 80 százaléka az élelmiszertermelésre megy el. Ha nincs víz, nincs élelmiszer."
A víz második korszaka most a végéhez közeledik. Ha nem változtatunk, akkor a “harmadik korszak” hidrológiai szélsőségekhez és disztopikus jövőhöz vezet - ez azonban szerzőnk meggyőződése szerint még elkerülhető. Meglepően hangozhat, de Gleick szerint már ma is rendelkezésre áll az emberiség biztonságos élelmezéséhez és a fenntartható vízgazdálkodáshoz szükséges tudás és technológia – a probléma inkább “az elkötelezettség krónikus hiánya”.
Gleick felvázol egy lehetőséget arról, hogyan nézne ki saját visszatekintése 2099-ben, ha elvégeznénk a ránk váró feladatokat.
Mindenekelőtt a lehető legszigorúbb törvényekkel kell védeni a vízkészleteket és azok közcélú (nem kereskedelmi típusú) felhasználásának elsőbbségét. Priorizálni kell, hogy mire lehet, és mire nem lehet felhasználni a közös vízkincset, jelentősen csökkentve a pazarlást. Be kell fektetni a víz újrafelhasználását, mindenekelőtt a szennyvíztisztítást, a szürkevíz és a csapadékvíz felhasználását fejlesztő technológiákba. Végül de nem utolsó sorban, alapjaiban meg kell reformálni a vízügyi intézményeket.
Elég erős lesz-e mindehhez a túlélési ösztönünk?
The Earth’s freshwater resources, wells and irrigation sources, are the foundation of civilization, and today this natural ecosystem is being destroyed at the fastest rate. The knowledge and technology to save water are available, the question is whether we use it – says the world’s most renowned water expert.
Peter Gleick is the world’s most cited water expert – he was the first to write a doctoral dissertation on the impact of climate change on water resources. At the age of barely thirty, he founded his own think tank to study the future of water – the Pacific Institute has been one of the most important scientific workshops in the field since 1987.
Our author’s new book aims to place the challenges related to the Earth’s water resources in historical context. In Gleick's interpretation, the first "age" of water lasted from the Big Bang to the end of the Middle Ages, and the second is "our age," when all the major freshwater resources on the planet began to be regulated, diverted into infrastructure, and artificially redistributed as a result of the industrial revolutions. All this has led to serious environmental pollution, ecological disruption, and geopolitical conflicts today.
Freshwater ecosystems (which already account for only 3 percent of the Earth's water supply) are shrinking, and the current wave of species extinction in freshwater life (which the author calls the kidneys of the planet) is the most dramatic. Gleick points out the seemingly banal but important truth that while we have alternative energy sources in case fossil fuels run out, the same is not true for fossil water (the water reserves that feed wells and are used for irrigation).
Gelick's previous work, Bought and Sold: The Story Behind Our Obsession with Bottled Water, is a seminal work in the field of works that deal with the absurdities of consumer society. He also addresses the problem in his new book, criticizing food companies (most notably Nestlé) that "buy up public water at a low price and then turn it into a profitable commodity" while "misleading the public and selling them the illusion of health." Another prominent challenge is industrial water pollution, which is still not strictly regulated by governments. Finally, the third and most significant problem is the depletion of underground water reserves, which are not even visible from the surface, which predicts permanent water shortages even in wealthy Western countries by the end of the 2020s. "80 percent of the water used by humanity today goes to food production. If there is no water, there is no food."
The second water age is now drawing to a close. If we don’t change, the “third age” will lead to hydrological extremes and a dystopian future – but this, our author believes, is still avoidable. It may sound surprising, but Gleick says the knowledge and technology needed to feed humanity and manage water sustainably is already available today – the problem is “a chronic lack of commitment”.
Gleick outlines a scenario for what his own retrospective in 2099 would look like if we did the work we have to do.
First and foremost, we need to protect water resources and prioritize their public (non-commercial) use with the strictest possible laws. We need to prioritize what we can and cannot do with our shared water resources, significantly reducing waste. We need to invest in technologies that improve water reuse, especially wastewater treatment, and the use of greywater and rainwater. Last but not least, we need to fundamentally reform water institutions.
Will our survival instincts be strong enough for all this?