Háború az elménk bal- és jobb félteke között

War between left and right, deep inside our minds

Iain McGilchrist: The Master and His Emissary. The Divided Brain and the Making of the Western World. Yale University Press, 2009

---

(For English, scroll down)

A nyugati modernitás problémáinak neurológiai gyökerei vannak. Amikor a jobb agyfélteke uralkodni tudott a bal fölött, azok a kreativitás és az élő tudás korszakai voltak. Amikor az egyensúly felborult, elkezdtük géppé alakítani a világot – állítja Skócia egyik legkarizmatikusabb gondolkodója.

A szeptemberi

Brain Bar

egyik legérdekesebb vendége

Iain McGilchrist

(1953) brit pszichiáter, író és irodalomprofesszor lesz. A drámai domborzatáról híres Skye szigetén, az ősi Talisker whiskey-főzdétől kőhajításnyira élő és alkotó szerző szakterülete pályája elején még a romantikus költészet, mindenekelőtt Wordsworth munkássága volt, később azonban az emberi elme általános működése kezdte foglalkoztatni. Beiratkozott az orvosi karra, sokáig egy londoni kórházban praktizált, majd az agyi képalkotást kutatta a Johns Hopkins Egyetemen. A humán műveltség és a medicína egyidejű, mély ismerete egyedülálló szemléletmódot alapozott meg, nem véletlen, hogy McGilchrist fő műve jelentős visszhangot váltott ki az angolszász világban. A kötet különös, nyugtalanító ötvözete a neuropszichológiának, a filozófiának, a kultúrtörténetnek és civilizációkritikának.

Mit állít e kortárs polihisztor? Először is azt, hogy a bal- és jobb agyfélteke – a közkeletű vélekedéssel ellentétben – nem funkciók szerint különül el, hanem a világhoz való viszonyulásukban. Míg a bal félteke a bonyolult dolgok leegyszerűsítésére, célorientáltságra specializálódott, addig a jobb félteke holisztikus, kontextuális – azaz képes a dolgokat a maguk teljességében látni és értelmezni. Míg a bal inkább az absztrakciók, a szimbólumok és a műveletek terepe, a jobb félteke lehetővé teszi a világhoz való tartalmas kapcsolódást.

Szerzőnk második tézise, hogy a bal félteke eredetileg a jobb „szolgájaként” (emisszáriusaként) működött, ám a modern nyugati világban átvette az uralmat a tudatunk felett. A könyv címét egy Nietzsche által inspirált metafora adja: a „mester” (a jobb agyfélteke) kiküldi „küldöttét” (a balt), hogy segítsen neki a világ feldolgozásában, de az emisszárius fellázad, és kisvártatva úgy véli, ő az igazi uralkodó. McGilchrist szerint a nyugati civilizáció története ennek a szerepcsere-tragédiának a következménye: egyre inkább a bal félteke uralja az életet fragmentált, kontrolláló, instrumentális világképet teremtve. “Akár egy bürokrata, aki megfeledkezett róla, hogy eredendően az emberekért dolgozik, a bal agyfélteke is elfelejti, hogy ő nem az úr, csupán a szolga.”

Szerzőnk részletesen elemzi az európai kultúrtörténetet az ókori filozófiától a felvilágosodáson át a technokráciáig. Szerinte bizonyos korszakokban (pl. klasszikus kor, romantika, reneszánsz) a jobb félteke dominált – a nyugati ember számára ezek voltak a kreativitás és az élő tudás időszakai. Más korszakokban már a bal félteke dominanciája érvényesült – ilyen a kései modernitás, amely McGilchrist szavai szerint „géppé alakítja” a világot.

„Összekevertük a tudást az információval, a megértést a manipulációval. Ez az ár, amit a bal agyfélteke által irányított világért fizetünk.” McGilchrist üzenete, hogy a nyugati ember nem csupán “a” természettől idegenedett el, hanem saját természetétől is. Nem azt állítja, hogy a bal agyfélteke rossz lenne, csupán azt, hogy egyensúlyvesztés történt.

Kevés szerző mondhatja el, hogy könyvére az egyházi vezetőktől a New York Times kritikusáig mindenki klasszikusként hivatkozik – egyedül a Nature folyóirat jött látványosan zavarba attól, hogy valaki tudósként is képes nagyívű, “poétikus analógiákban” gondolkodni. Neurológiai tanulmány és kultúrkritikai kiáltvány egyben: McGilchrist professzort érdemes lesz élőben is meghallgatni Budapesten.

---

The problems of Western modernity have neurological roots. When the right hemisphere of our brain could dominate the left, eras of creativity and living knowledge were created. When the balance was upset, we began to turn the world into a machine, claims one of the most charismatic thinkers of Scotland.

One of the most interesting guests at the September

Brain Bar

will be

Iain McGilchrist

(1953), a British psychiatrist, writer and professor of literature. Living and working close to the ancient Talisker whiskey distillery on the Scottish island of Skye, the author's field of expertise at the beginning of his career was Romantic poetry, primarily the work of Wordsworth, but later he began to be interested in the general functioning of the human mind. He enrolled in medical school, practiced for a long time in a London hospital, and then researched brain imaging at Johns Hopkins University. His simultaneous, deep knowledge of humanities and medicine has established a unique approach, it is no coincidence that McGilchrist’s main work has caused a huge resonance in the Anglo-Saxon world. The volume is a strange, unsettling blend of neuropsychology, philosophy, cultural history and civilizational criticism.

What does this contemporary polymath claim? First, that the left and right hemispheres of our brain – contrary to popular belief – are not separated by function, but by their relationship to the world. While the left hemisphere specializes in simplifying complex things and being goal-oriented, the right one is holistic and contextual – it is able to see and interpret things in their entirety. While the left is more of a field of abstractions, symbols and operations, the right hemisphere enables meaningful connection to the world.

Our author’s second thesis is that the left hemisphere originally functioned as the “servant” (emissary) of the right, but in the modern Western world it has taken over our consciousness. The book’s title is a metaphor inspired by Nietzsche: the “master” (the right hemisphere) sends out his “envoy” (the left) to help him process the world, but the emissary rebels and soon believes that he is the true ruler. According to McGilchrist, the history of Western civilization is the result of this tragedy of role reversal: the left hemisphere increasingly dominates life, creating a fragmented, controlling, instrumental worldview. “Like a bureaucrat who has forgotten that he originally works for the people, the left hemisphere forgets that he is not the master, but only the servant.”

The author analyzes European cultural history in detail, from ancient philosophy to the Enlightenment to technocracy. According to him, in certain periods (e.g., the Classical Age, Romanticism, Renaissance) the right hemisphere dominated – for Westerners, these were periods of creativity and living knowledge. In other periods, the left hemisphere dominated – such is late modernity, which, in McGilchrist’s words, sees the world as a machine.

“We have confused knowledge with information, understanding with manipulation. This is the price we pay for a world controlled by the left hemisphere.” McGilchrist’s message is that Westerners have become alienated not only from “nature,” but also from their own nature. He is not saying that the left hemisphere is bad, but simply that there has been a loss of balance.

Few authors can claim to have their books cited as classics by everyone from church leaders to New York Times critics – only Nature magazine was visibly embarrassed by the fact that someone, even as a scientist, is capable of thinking in grandiose, “poetic analogies.” A neurological study and a cultural-critical manifesto two in one: McGilchrist will be worth listening live in Budapest.