Ernest Gellner: Plough, Sword and Book. The Structure of Human History. University of Chicago Press, 1989
(For English, scroll down)
A történelem megértéséhez meg kell fejtenünk a nagy kognitív átmenetek titkát. A társadalmak a tudásszerzés, a termelés és a hatalomgyakorlás hármas metszetében léteznek, a nagy változások előidézője pedig minden esetben a hitrendszerek átalakulása – vélte Ernest Gellner, a “filozófiai antropológia” mestere.
Ernest Gellner (1925–1995) a történelmi Csehország területén született osztrák zsidó értelmiségiek gyermekeként. Alma materem, a London School of Economics (LSE) katedráján évtizedeken át oktatta a filozófia, a logika és a tudományos módszertan alapjait, tanárként küzdött az általa legveszélyesebbnek tartott “zárt rendszerek”, a kommunizmus, a relativizmus és a szabad piac diktatúrája ellen. Saját korában “a világ legjelentősebb értelmiségijének” és “a kritikai racionalizmus keresztes lovagjának” is nevezte a sajtó.
1989-ben megjelent Plough, Sword and Book (eke, kard és könyv) című alapvető művében Gellner azt állítja, hogy az emberi történelem megértéséhez nagymértékben le kell egyszerűsítenünk azt, és összpontosítanunk kell a “nagy kognitív átmenetek” okainak és természetének megfejtésére. Szerzőnk három szakaszra osztja a Homo sapiens történetét. A társadalmak három legfontosabb pillérének a megismerés, a termelés és a hatalom (társadalmi kényszerek) struktúráit tartja, amelyek szerinte a vadászó-gyűjtögető, az agrárius és az ipari korszakban merőben eltérnek egymástól.
Gellner úgy vélte, hogy a politikai-gazdasági változások kiváltó oka mindig a hitrendszerekben és a tudás megszerzésében bekövetkező változások voltak — s hogy “a történelem emeletes”, azaz a ma történései csakis a tegnap változásai miatt lehetségesek.
A modern társadalom problémája, hogy a munka technikai természetűvé vált, leginkább gépeket kell üzemeltetnünk, amihez leginkább “személytelen, kontextusmentes kommunikációra és magas fokú kulturális szabványosításra” van szükség.
Ilyen körülmények között a nacionalizmus szükségszerű, mert az államnak és a kultúrának egybe kell illeszkednie ahhoz, hogy a közösségek képesek legyenek fenntartani az erőforrások (és általánosságban saját fejlődésük, fennmaradásuk) feletti kontrollt.
Gellner keményen kritizálja a “tények ideológiáját”, az “objektív” megállapítások elsőbbségét a szellemi tartalommal bíró fogalmakkal szemben. A legújabbkori történelemre vonatkozó izgalmas megállapítása, hogy élesen megkülönbözteti egymástól a felvilágosodás “naiv gondolkodóit” (pl. Voltaire), akik a ragyogó jövő egyetlen feltételének a tudomány dicsőséges fejlődését látták, és a “kritikai felvilágosodás” képviselőit (pl. Kant és Hume), akik felismerték az értelem belső inkoherenciáját. Azt, hogy a Homo sapiens intellektuális képességei önmagában nem garantálnak semmit. Miközben a modernitás újításai “sokakat megszabadítottak a testi nyomorúságtól, méreg van a gyümölcsben”. Szerzőnk – aki önmagát puritán, ábrahámista egyistenhívőnek nevezte – felhívja a figyelmet, hogy az igazi tudást továbbra is a teológia, a platóni matematikai és logikai valóság, valamint az osztályharctól mentes társadalom kínálja. Bármiféle modern önkénnyel szemben a legfőbb fegyver örökké a racionális, higgadt, logikus és tanult gondolkodás lesz, kombinálva az irónia és a szatíra képességeivel.
Gellner, a “filozófiai antropológia” mestere annyira átfogó és olyan nagyvonalú megállapításokat tesz a történelemről, amelyeket képtelenség a szó legszorosabb értelmében bizonyítani. Inkább arra valók, hogy nyugtalanítsák és inspirálják az embert.
To understand history, we need to unravel the mystery of great cognitive transitions. Societies exist at the intersection of the threefold intersection of knowledge acquisition, production, and the exercise of power, and the cause of great change is always the transformation of belief systems, believed Ernest Gellner, master of ‘philosophical anthropology.’
Ernest Gellner (1925–1995) was born in the territory of historical Bohemia, the son of Austrian Jewish intellectuals. For decades, he taught the basics of philosophy, logic, and the scientific method at his alma mater, the London School of Economics (LSE), and fought against the ‘closed systems’ he considered most dangerous: communism, relativism, and the dictatorship of the free market. In his own time, the press called him ‘the world’s most important intellectual’ and ‘the crusader of critical rationalism.’
In his seminal 1989 work Plough, Sword and Book, Gellner argues that to understand human history we must greatly simplify it and focus on deciphering the causes and nature of the great ‘cognitive transitions.’ Our author divides the history of Homo sapiens into three periods. He considers the three most important pillars of societies to be the structures of cognition, production, and power (social constraints), which he argues are radically different in the hunter-gatherer, agrarian, and industrial periods.
Gellner believed that the root cause of political and economic change has always been changes in belief systems and the acquisition of knowledge—and that ‘history is storied,’ meaning that today’s events are possible only because of changes in yesterday.
The problem of modern society is that work has become technical by nature, we mostly have to operate machines, which requires ‘impersonal, context-free communication and a high degree of cultural standardization.’
In such circumstances, nationalism is necessary, because the state and culture must fit together in order for communities to be able to maintain control over resources (and, in general, their own development and survival).
Gellner harshly criticizes the ‘ideology of facts,’ the primacy of ‘objective’ statements over concepts with intellectual content. His exciting statement about recent history is that he sharply distinguishes between the ‘naive thinkers’ of the Enlightenment (e.g. Voltaire), who saw the glorious development of science as the only condition for a bright future, and the representatives of the ‘critical Enlightenment’ (e.g. Kant and Hume), who recognized the internal incoherence of reason – that the intellectual abilities of Homo sapiens in themselves do not guarantee anything. While the innovations of modernity have ‘liberated many from physical misery, there is poison in the fruit.’ Our author—who called himself a puritanical, Abrahamic monotheist—draws attention to the fact that true knowledge continues to be offered by theology, Platonic mathematical and logical reality, and a society free from class struggle. The main weapon against any modern tyranny will always be rational, calm, logical, and learned thought, combined with the skills of irony and satire.
Gellner, master of ‘philosophical anthropology,’ makes statements about history that are so comprehensive and so generous that it is impossible to prove them in the strictest sense of the word. However, they’re perfectly designed to unsettle and inspire his readers.