A kis jégkorszak üzenete a nagy felmelegedés korának

A message from the Little Ice Age for the era of big warming

Philipp Blom: Amikor a világ kifordul a sarkából. A kis jégkorszak (1570-1700) és a modern Nyugat hajnala. Európa, 2023

Philipp Blom: Nature's Mutiny. How the Little Ice Age of the Long Seventeenth Century Transformed the West and Shaped the Present. Liveright, 2019

---

A legutóbbi klímaváltozás kivételes teljesítményekre sarkallta az európai embert, kézzel fogható tervek és célok hiányában is. A mélyreható változásokat akkor a polgári középréteg indította el, mai megfelelőik azonban akkora kényelemben élnek, hogy nekik tehet be leginkább a felmelegedés —állítja egy német filozófus.

Nemrég izgalmas és hiánypótló könyvvel lepett meg a Brain Bar csapata. Hogyan alakulnak át a társadalmak, ha változik a klíma? Philipp Blom (1970) német történész, filozófus, filmes és fordító. Szerzői sokoldalúságára jellemző, hogy történeti munkái mellett regényeket, borkalauzt és operalibrettót is jegyez, műveit tizenhat nyelvre fordították le, miközben cikkeit a legolvasottabb világlapok közlik. A Bécsben élő Blom egy évtizede foglalkozik azzal, milyen kulturális és politikai változások elé néz az emberiség az éghajlatváltozás következtében. Amikor a világ kifordul a sarkából című kötete magyarul is megjelent.

Blom se nem makroelemző, se nem sci-fi szerző. Történészként a múlt a kiindulópontja –a mindezidáig utolsó olyan, érdemi léptékű klimatikus átalakulás, amiből érdemi következtetéseket vonhatunk le. A kis jégkorszaknak nevezett időszak 1570 és 1685 között tartott. Ekkor az északi félteke átlaghőmérséklete –alig több mint száz esztendő leforgása alatt–két Celsius-fokot csökkent, ami “elég volt ahhoz, hogy felforgassa az óceánok áramlásait, megzavarja az éghajlati körforgásokat, világszerte extrém eseményeket okozva. A telek hosszúak és hidegek lettek, a nyarak rövidek és hűvösek. (...) Európa jeges birodalommá vált.” (A jelenség nem csak Európát érintette, Kínában és Indiában éhínségeket, Észak-Amerikában és az Oszmán Birodalomban a történelem leghidegebb teleit jegyezték fel.) A nagy lehűlésről korabeli krónikák, borongós hangulatú versek és téli jeleneteket megörökítő híres festmények sora (lásd Pieter Bruegel: Vadászok a hóban c. remekét) tanúskodik. Ekkora időtávból (ahogy szerzőnk nevezi, “rovartani perspektívából”) visszatekintve magától értetődő, hogy mindez válságot és alapvető változásokat hozott a kontinens társadalmaiban. Blom ennek, az ebből fakadó megújulási kényszernek tudja be azokat az oktatási, tudományos és technológiai innovációkat, amelyek a “hosszú 17. században” jelentek meg, és sok esetben máig hatóan befolyásolják az intézményeinket és a gondolkodásunkat.

Az, hogy a klíma meghatározó hatást gyakorol a kultúrára, a legkevésbé sem új felismerés. Az összefüggés Arisztotelész és Hippokratész, a középkori skolasztikusok, később Montesquieu és társai számára is egyértelmű volt –ahogyan az is, hogy az összetett kulturális teljesítmények létrejöttének éghajlati feltételei vannak. Hegel kifejezetten a klimatikus viszonyok miatt nem volt hajlandó tartósan elhagyni Németországot, és a hőséget látta a legfőbb tényezőnek Afrika kulturális értelemben vett sikertelensége mögött is. Korunk ismert történészei közül pedig többen gondolják úgy, hogy a Római Birodalom bukását is az 5. század közepének hirtelen lehűlése “készítette elő”.

A kis jégkorszak egyszerre hozta magával a mezőgazdaság, a hitelezés, sőt a politikai praxis átalakulását. Megjelent a korai kapitalizmus, és Európa rávette magát arra, hogy felfedezze és uralma alá hajtsa a világ távoli tájait. Blom fantasztikusan megírt eszmefuttatásának üzenete, hogy a gyors átalakulás máskor nem jellemző, kivételes teljesítményt hoz ki az emberből, “tervezés és előre kitűzött célok nélkül” is.

Szerzőnk érdekes és fontos megállapítása, hogy a kis jégkorszak szinte minden jelentős változását a polgári középrétegek indították el, a mai posztmodern, kozmopolita ember életideálja azonban aligha bírja el a globális felmelegedést.

---

The previous big shift in climate has spurred Europeans to exceptional achievements, even in the absence of tangible plans and goals. The profound changes then were initiated by the middle class of the time, but their modern counterparts live in such comfort that they are the least prepared for warming, claims a German philosopher.

My colleagues at Brain Bar recently surprised me with an exciting book. How do societies change when the climate changes? Philipp Blom (1970) is a German historian, philosopher, filmmaker and translator. His versatility is characterized by the fact that in addition to historical works, he also writes novels, wine guides and even opera librettos. His books have been translated into sixteen languages, while his articles are published in the most widely read newspapers in the world. Blom, who lives in Vienna, has been studying the cultural and political changes humanity faces as a result of climate change for a decade. His latest book, Nature’s Mutiny, has recently been published in my native Hungary.

Blom is neither a macroanalyst nor a sci-fi author. As a historian, his starting point is the past – the last significant climatic change from which we can draw meaningful conclusions. The period known as the Little Ice Age lasted from 1570 to 1685. During this period, the average temperature in the Northern Hemisphere dropped by two degrees Celsius in just over a hundred years, which was “enough to upset ocean currents, disrupt climate cycles, and cause extreme events worldwide. Winters became long and cold, summers short and cool. (...) Europe became an ice empire.” (The phenomenon did not only affect Europe, famines were recorded in China and India, and the coldest winters in history were recorded in North America and the Ottoman Empire.) The great cooling is attested to by contemporary chronicles, gloomy poems, and a series of famous paintings depicting winter scenes (see Pieter Bruegel’s masterpiece: Hunters in the Snow). Looking back over such a long period of time (from an “entomological perspective,” as our author calls it), it is self-evident that all this brought about a crisis and fundamental changes in the societies of the continent. Blom attributes the educational, scientific, and technological innovations that appeared in the “long 17th century” to this, and the resulting pressure for renewal, and that in many cases still have a powerful influence on our institutions and thinking.

The fact that climate has a decisive impact on culture is not a new realization in the least. The connection was clear to Aristotle and Hippocrates, to the medieval scholastics, and later to Montesquieu and his associates – as was the fact that there are climatic conditions for the emergence of complex cultural achievements. Hegel was unwilling to leave Germany permanently precisely because of climatic conditions, and he saw heat as the main factor behind Africa’s cultural failure. Several well-known historians of our time believe that the fall of the Roman Empire was “prepared” by the sudden cooling of the middle of the 5th century.

The Little Ice Age simultaneously brought with it the transformation of agriculture, credit, and even political practice. Early capitalism appeared, and Europe set itself the task of discovering and subduing the distant regions of the world. The message of Blom’s fantastically written argument is that rapid transformation brings out exceptional performance from people, even “without planning or pre-set goals”.

Our author's interesting and important observation is that almost all significant changes of the Little Ice Age were initiated by the bourgeois middle classes, but the ideal of life of today's postmodern, cosmopolitan man can hardly withstand global warming.